Csakazértis!

Annak ellenére, hogy nem jár semmilyen erkölcsi elismeréssel a vele való foglalatosság, hogy nem jár semmilyen anyagi haszonnal a tevékenység, hogy nem kis erőfeszítésbe kerül egy-egy munka elkészítése, mégis úgy érzed muszáj folytatni. Dacból. Mert kíváncsi vagy, mi az, amit képes vagy elérni, csúcs, amit képes vagy megmászni. Milyen az az új világ, amit csak te tudsz létrehozni, amiben kiteljesítheted a munkásságod. Mert rengeteg rossz példa van előtted, amiről tudod, hogy úgy nem szabad csinálni. Nagyon sok vakvágány, amiről az alkotó nem is sejti, hogy ott parkol. Nagyon sok érték nélküli munkásság, amit anyagi vagy erkölcsi siker koronáz, elhomályosítva a tisztán látást saját tevékenysége felől. Egy két ilyen vakvágányos sikertörténet képes rossz irányba téríteni azon alkotók hadát, akik saját utat járni képtelenek, de könnyen felveszik a mások által kitaposott utak külsőségeit, learatják annak kétes sikereit és sikeres életművészek lesznek.   Nagyon sok a hivatalos pecséttel rendelkező alkotó, akit fix állással, hatalommal, más alkotók feletti hatalommal ruháztak fel olyan emberek, akik maguk is csak életművészek. Tőlük várni igaz művészetet botorság. Azt várni tőlük, hogy ők tanítsák meg a fiataloknak, hogy mi az igazi művészet, képtelenség. Messze el kell kerülni őket!

De mindég van egy két jó utat járó alkotó is, akinek a példája téged erősít, úgyhogy ne add fel. Az idő neked dolgozik.