Fejlődés vagy hanyatlás?

Úgy mondják, van fejlődés a művészetek terén. Én egy picit másképp látom.
Vegyünk mondjuk egy nagyon jó barlangrajzot és vessük össze mondjuk egy barokk csendélettel. A fejlődést én nem látom egyértelműnek. Vagy vegyünk például egy szép görög vázarajzot és vessük össze mondjuk egy rokokó életképpel. A fejlődés megint nem világos.
Vannak csúcsok a művészet történetében az biztos, ilyen például a reneszánsz művészet. De ilyen csúcs volt az ókori görög szobrászat is. És még sok hasonló csúcsot ismerünk. A csúcsokat pedig nincs értelme összehasonlítani más korok, más társadalmak művészi csúcsaival.

Az ókor megmaradt műremekei egy szálat sem alacsonyabb szintűek mint akár a mai kor legjobb alkotásai. A különbség természetesen óriási, de nem jelent sem magasabb, sem alacsonyabb szintet. Csak annyit mondhatunk, hogy más. Mint ahogy más lett a kor, a társadalom. Természetes, hogy vele együtt a művészet is megváltozik.
A csúcsok között az átmeneti időkben pedig elég zavaros szokott lenni a kép. Nagyon sok dolog befolyásolja a művészetek alakulását. Sokkal több dolog hátráltatja, mint ami előmozdítja az igazi értékek megszületését. Csak egy párat említek:

Például a szegénység. Ahol a túlélés a legfontosabb, ott nincs lehetősége a művészet megszületésének. Ott csak a lehetőség marad meg, hogy egy jobb kor beköszöntével újra kivirágzik.

Vagy például a diktatúra. Ahol a hatalmi elit az élet minden területére kiterjeszti felügyeletét, ott szintén nincs esélye az igazi művészetnek. Gyanús neki minden ami új, mindenben a saját ellenségét látja.

És ami a globalizált világunkra nagyon is jellemző, a szegények és gazdagok közötti óriási különbség megléte, ez is megfolytja a művészetet. A művészet a gazdagok privilégiuma lett, a gazdagok  diktálják az ízlést, definiálják az új művészetet. Szerintük az a művészet, amit ők szívesen kitesznek a palotáik falára. Természetesen meg is kapják. Pénzért bármit megfest az ügyes piktor és elad a még ügyesebb kereskedő. Csak éppen nem művészetet kapnak, csak annak látszó valamit. A pénz hatalma a művészetek alakulásában állandóan tetten érhető. E miatt lesznek egyre kifinomultabbak, rafináltabbak az alkotások, e miatt vesztik el igazi értékeiket, mert a gazdag soha nem akar szembesülni a valósággal. Csak a maga világát szereti viszont látni az alkotásokban, azt a világot, amit ő megálmodott, ami hazug, giccses, üres, semmitmondó. Azt, ami őt kikapcsolja, pihenteti, ellazítja.

Amikor a művészet csak a gazdagok privilégiuma lesz, elkezdődik annak hanyatlása.

Maga az a tény, hogy tudjuk, létezik művészet, hogy az mint az igazgyöngyök, ha a feltételek adottak, létrejön, hogy szándékosan akarjuk, erőltetjük, csináljuk, ez is negatívan hat rá vissza. Nem természetes része az életünknek, mesterségesen akarjuk produkálni, ez szerintem nem jó. Nem jó, hogy művészek hada éli úgy az életét, hogy ő kiválasztott, ...

Össze sem tudom szedni, mi minden hátráltatja a művészi csúcs kialakulását. Úgy tűnik, ma minden együtt van ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.