Nehéz idők.

A festésben, csakúgy mint bármi másban, sokszor vannak nehéz időszakok. Ez zömmel azt jelenti, hogy nem megy gördülékenyen a dolog. Sehogy sem érzi az ember a lényeget, sok a vakvágány, az erőltetés. Ekkor legjobb, ha egy kis időre az ember hanyagolja, nem fest egy darabig. Aztán majd be lehet pótolni a kiesett napokat, hiszen úgysem a mennyiség a lényeg. Persze ez nem jelenti azt, hogy gondolatban sem foglalkozunk vele.

Ilyen nehéz időszakok a festésben pl. ha valamilyen nagyobb érzelmi krízisen megyünk keresztül, vagy például egy költözés időszaka, vagy egy tavaszi fáradtság ideje. Vagy erős munkahelyi stressz. De bármi, ami kizökkent bennünket a normális kerékvágásból, előidézheti az átmeneti közömbösséget, fásultságot a festés iránt.

A legveszélyesebb, ha mások értetlensége miatt megy el a kedvünk a festéstől. A rossz indulatú megjegyzések akár évekre is elveheti a festő kedvét a saját út keresésében. Nagyon nehéz ezeket figyelmen kívül hagyni. Úgy kell, kellene tenni, mintha nem is léteznének. És nem is kell miattuk senkire megharagudni, megsértődni. A sértődött alkotó már nem ura teljes egészében alkotó erejének.

Majd eljön a nap, amikor ismét jól esik visszatérni a festéshez. Meghozhatja a munkakedvet például egy nagyon jó kiállítás megtekintése, egy szép napsütéses nap, vagy valami apróság, aminek nagyon tudtunk örülni.