Tisztán látás

Több mint egy évtizede már, hogy egy két kattintással átfogó képet kaphatunk időben távoli korok művészetéről. Előtte a könyvtárakat kellett bújni, ha az emberi civilizációnk igazi gyöngyszemeire áhítoztunk. Ma már ki sem kell mozdulnunk otthonról ezért. Nincs már rejtve semmi értékes, akár a régi nagy mesterek alkották, és barbár hordák el nem pusztították, akár mai igazi művészek. Minden tálcán van kínálva. Lehet választani, ki melyik irányba szeretne indulni. Csak egy dolog hiányzik, de az nagyon. Az az igazi kultúrát teremtő közösség, ami teljesen önálló, értékes világot tudna teremteni. Helyette megkaptunk minden információt, amit valaha volt társadalmak megteremtettek. És ebből a hatalmas kincsből mindenki annyit fogad be, amennyit csak bír. És úgy tűnik, már mindent megalkottak, minden irányba elindultak, mindent megoldottak a művészet terén. És a csúcsokat már rég meghódították. Nekünk csak aprócska dombocskák maradtak, és elindulhatunk ezeket megmászni, ha van hozzá kedvünk. Csak el kell döntenünk, melyik csapás a nekünk való, és gyorsan megtanuljuk a nagyok kisebb nagyobb trükkjeit, és máris igazi művészek leszünk.



Csakhogy ez óriási tévedés.

Most van az ideje annak, hogy rendet rakjunk e téren. Legalábbis a fejünkben. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy elszigetelt kis közösségek művészet teremtő aktív részesei leszünk. Le kell tisztázni magunkban, mi az ami igazán érték számunkra az összes eddigi művészetekben. Függetlenül attól, hogy mikor alkották, vagy akárhol is a Földön. Nincs már távolság sem időben sem térben ha művészetről gondolkodunk. A mai kor művészete most olyan mint egy felkavart tó vize. Zavaros és átláthatatlan. De nyilván le fog csendesedni, és az emberiség mint egyetlen nagy közösség meg fogja teremteni újra a saját kultúráját, és el fog jönni ennek a világnak is az aranykora, és az már újra összehasonlítható lesz a régi korok nagy teljesítményeivel. Legalábbis remélem.