De van az éremnek egy másik oldala is. Egyes művészek sportot űznek abból, hogy minél több alkotó táborban megforduljanak. Az egyik szinte még véget sem ér, már hivatalosak a másikban. A cél, hogy eltartassák magukat. Az otthagyott alkotásaik meg arról árulkodnak, hogy a selejtet hagyják hátra. Átgondolatlan, összecsapott munkákat, amik értéktelenek. Ez viszont már nagyon elítélendő. A buta festő nem gondol arra, hogy minden egyes ilyen hátrahagyott szemete őt magát fogja minősíteni.

A szervezők felelőssége, hogy minél hamarabb kiszűrjék az ilyen alkotókat, és ne hívják meg őket újra és újra. Nagyon fontos lenne, hogy az alkotó táborokat egy alaposan átgondolt cél érdekében hívják össze. Azért, hogy ki tudjon alakulni egyfajta szellemisége a tábornak. A hasonlóan gondolkodó művészek egymást felerősítik, és az alkotó tábor valóban alkotó jellegű lesz, nem pusztán "alkoholtábor".
Nagyon fontos a résztvevők életkora. Amelyik tábor átlag életkora túl magas, ott már kétséges, hogy valami új, érdekes szellemiség ki fog alakulni. A fiatalok hiánya egy alkotó táborban nagyon nyomasztó tud lenni.

Nagyon fontos, hogy legyenek közös, a szakmát gyakorló, bemutató, tevékenységek. Pl. ilyen lehet közös modell rajzolása, vagy egy vászon alapozás fortélyait bemutató foglalkozás, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése