Grafiti

Válassz ki egy szépen, gondosan kivitelezett grafitit. Az emberi gondolkodás, emberi értelem és érzelem minden jele felfedezhető benne. Ha egy világ égés után csak egy két gyönyörű grafiti maradna az emberi alkotó tevékenységből, azok is rengeteget elárulnának rólunk.

De mégis, így együtt, nagy tömegben hihetetlen szomorú az egész. Mert miről árulkodik? Arról, hogy mi becsapjuk a fiataljainkat. Az ahogyan élünk és amire próbáljuk nevelni őket köszönő viszonyban sincs egymással. Reneszánszról, Leonardókról, Rembrandtokról mesélünk nekik, és ők érzik, hogy esélyük sincs egy olyan társadalomra, ahol ilyen óriások megszülethetnek.

És fellázadnak. És mielőtt beleszürkülnének ebbe a mocskos fogyasztói társadalomba, előtte egyfajta lelki öngyilkosságként kifestik magukból azt amire ez a világ nem tart igényt. Az alkotó képzeletüket, a színekben megformált álmaikat, a fiatalságukat. Utána jöhet a könyöklés, a kegyetlen törtetés, amit valójában elvár ez a világ tőlük.
Én úgy gondolom így indult az egész, megvolt a technikai lehetőség, adott volt a lázadás szelleme, és izgalmas volt olyat tenni, amit nem szabad. És ez kiszabadította a szellemet a palackból, és ma már senki nem tisztel senkit és semmit. Egy újonnan épült szép házat ugyanúgy összerondítanak, mint egy nagyon szép grafittit. Megállítani ezt az őrületet szinte lehetetlen. Ha nem őriznék múzeumokban a remekműveket, azokat is ugyanúgy összefirkálnák, mint az épületeket. Olyan, mintha az egész világ egy nagy disznóól lenne, ahol nem érdemes széppé varázsolni a környezetünket, mert úgyis jönnek és belerondítanak.