A festő és a fotó

A fotó megjelenése az 1800-as évek derekán biztos hogy nagy hatással volt az akkori művészekre. Minden korabeli művész tagadja, de a hagyatékokban azért fellelhetők az akkori remekművek fénykép elődei. Mennyivel könnyebb az arányok feltérképezése, a perspektíva megjelenítése, amikor már egy eszköz a látványt leképezte a három dimenziósból a két dimenziósra. Nagy valószínűséggel az impresszionizmus megszületése mögött is a fotót ügyesen és okosan felhasználó művészek állnak, és csak legenda az, hogy a pillanat varázsát a nagy tehetségű alkotó a helyszínen megragadta. Hatásos trükkök sokasága, hogyan lehet egy fotóból kiindulva olyan eredményt kihozni, mintha az a helyszínen készült volna. A festőknek mindég is megvoltak a saját kis trükkjeik, hasonlóan a bűvészekhez, amiket az átlag néző nem ismerhetett fel, mivel rá mindég a kész mű és az is az újdonságával és érzelmileg hatott.
Nemrég olvastam, hogy Csontváry képzeletét is nagy valószínűséggel fotók, képeslapok lobbantották lángra. Mert szinte lehetetlen volt olyan hatalmas műveket külföldön, segédek nélkül egy embernek megvalósítani. Lehet, hogy igaz, de attól még ő egy fantasztikus tehetség volt, aki nem a pénzért alkotott és nem divatokat próbált meglovagolni, mint teszik azt nagyon sokan a festők közül manapság.

A festők fotókhoz való viszonya nagyban meghatározza a munkáik irányultságát, színvonalát. Nincs olyan festő akinek ne jelentene dilemmát ennek a viszonynak a meghatározása.

Az emberek iszonyatos tömegben kapják a fotók által a képi információkat, szinte nincs már meglepő, meghökkentő nézőpont, szín világ, amit meg nem kaptunk volna ezerszer.

A festőnek el kell döntenie, alkalmazza e a fotó hatás mechanizmusait, vagy sem. Ha igen, nagy valószínűséggel hamarabb meg tudja fogni a nézőit, akik elismeréssel fogják dicsérni ezért a festő tehetségét, hogy lám milyen ügyes, megszólalásig hasonlít a valóságra az amit a vásznon látunk.

Vagy elutasítja azt és azt mondja az amit a fotó produkál, az sokkal inkább csak a felszín. Amit egy igazi festő a saját érzelmi, értelmi tevékenysége által produkál, az áll sokkal közelebb az igazsághoz, a valósághoz.

Könnyű felismerni a fotót mankónak használó festőt. A szineik ugyanis vérszegények, nincs érzelmi töltet mögöttük. Festőiség nem jellmző rájuk. Ezért nem is érnek sokkal többet ezek a munkák, mint az a fotó, ami alapján készültek.

De nem lehet egyértelműen elítélni azt, aki a könnyebb megoldást választja, ugyanis ezen az alapon is nagyon sok remekmű született már. A fotó tehát amekkora kárt okozott a képzőművészetben, bizonyos tekintetben meg is termékenyítette azt.