És eldöntötted, hogy te is ezt akarod művelni. Csinálod is, képzed magad, beiratkozol iskolákba, mindent amit el lehet sajátítani szakmai oldalról, azt elsajátítod.
És akkor rájössz, hogy mindez nagyon kevés, mert pont a lényeget, a legnagyobb titkokat nem fogja tudni neked senki átadni. A mestereidet kezded kritikus szemmel nézni. Azt kérded magadtól, miért fogadjam el a tanácsait, ha az ő tudománya csak olyan szintű alkotásokat eredményezett, mint amiket ismersz tőle. Akkor a tanácsai nem jók számodra. És kezded nagyon kritikus szemmel nézni az idősebb generáció művész matuzsálemeit. És nagyon kevés értelmes dolgot találsz a munkáikban. És ha nagyon vakmerő vagy, meg is mondod nekik a véleményedet, sorba mindegyiknek, akik már befutott, elismert művészek, és magukat hatalmas alkotóknak gondolják. Na ekkor kerültél igazán válaszút elé. Vagy abbahagyod és elfelejted az egészet, hogy te valaha is művésznek készültél, vagy megszűnik számodra a művész társadalom és szabadon, minden befolyásolástól mentesen folytatod magad a saját utadat. Senki véleményére nem vagy kíváncsi, bízol a saját ítélő képességében és haladsz tovább a saját belső hangod szerint kijelölt úton. A nagyon sok irányzat, ami művészetekben virágzik, lényegében erre két útra vezethető vissza a te szemszögedből. Vagy más valaki, vagy valakik mondják meg neked, merre indulj, és merre fordulj, vagy te döntöd el, merre akarsz menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése