Minden alkotó művész lelke mélyén ott él a gyermek aki beleszól az alkotás folyamatába. Aki elnyomja magában ezt a hangot, az nem is igazi alkotó. Ezt a képet 60 évesen festettem. Ha látná egy pszichológus, biztosan sok érdekes következtetésre juthatna belőle. Szerencsére a festés sokkal jobban érdekel, mint amit megállapítanának.
Nem könnyű feladat úgy írni egy képről, hogy a kép ne illusztrációként szerepelj a szöveg mellett. Pedig itt számomra a képek a fontosak és a szöveg a másodrendű. Általában ez éppen fordítva van. Mindenki úgy gondolja, hogy a lényeget csak a szövegből lehet kihámozni. Képzőművészeti alkotások esetén ez viszont nem igaz. Akármit mondhatok én egy képről, tévedhetek, mellé beszélhetek, az a kép lényegén mit sem változtat. Ezért majdnem mindegy is, milyen címet adok egy képnek. Az már valaminek szavakkal való megközelítése, így nem is biztos, hogy eltalálom azt, amit a kép magában rejt. Sőt. biztos, hogy nem. Esetleg közel van hozzá. Adhattam volna például ezt a címet is ennek a képnek: Vissza a természetbe, vagy ...
Mit keres itt az előtérben ez a furcsa jel, mintha egy betű lenne, talán egy leütött karakter a számítógép billentyűzetén. A többi egyértelmű: tó, stég, pecázás. Talán mert ezzel kezdődik ma már minden. Hova megyünk, mikor, mennyiért. Mit lehet ott csinálni.... Megnézzük a számítógépen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése