Egyre kevésbé érdekel, tetszenek e a munkáim bárkinek is. Csak én számítok e tekintetben. Ha én meg vagyok vele elégedve, akkor megmarad, egyébként elpusztítom. Ebben már igen nagy gyakorlatra tettem szert. Ez a képet itt valami miatt érdekesnek találtam. Tudom, nincsenek rajta szép részek, amiken az ember szívesen legeltetné a szemét. Egy kicsit dekoratív, ami számomra nagy érték, kicsit titokzatos, ami szintén nagy kincs.
A legtöbbet a legnagyobb lovas figurával foglalkoztam. Merre nézzen a ló, merre a lovas. Mennyire legyek részletező, stb... A többi figura nagyon gyorsan megszületett. Ja és a táj, sokat kínlódtam vele, mire rájöttem, nem kellenek nekem a szép részletek. Abban a giccsfestők sokkal ügyesebbek. Maradnak tehát a lovasok és a környezetükből csak a sötétség és a világosság. És egy égitest, hogy értelme legyen az egésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése