Csonka művészetek völgye 2010, Kapolcs

Bazár és bóvli hegyek. Rajtuk kell átverekednie magát azoknak akik a művészetet keresik ezeken a festői szépségű helyeken.

De hol vannak a festők a képzőművészek? Hol vannak azok a kiállítások, amikre olyan szívesen térnének be az érdeklődők, hisz lenne hol kiállítaniuk bőven. Igaz, nem feltétlen elgáns helyek, de az új dolgok születéséhez tökéletesen megfelelnének.  Hol vannak a legújabb törekvések a festészetben, a szobrászatban? Hát itt nem találunk belőlük semmit. Helyettük egy-két giccsgyáros, akiknek a munkái előtt leesik az álla a műveletlen tömegnek, és a gyomra fordul fel a kicsit is hozzáértőknek. És van helyettük egy rakás magát keramikusnak nevező vásározó. Árulják a csillogó, hamis boldogságot, a gazdagság, gondtalanság látszatát keltve. És úgy tűnik, ezt művelni megéri. Igazi képzőművészetet itt nem, mert itt mindent aszerint mérnek, mennyiért lehet eladni. És ebben az erőlködésben szomorú látni azokat a festőket, akik ugyanezt az utat választják maguknak élethivatásul, nem látva azt, hogy rabszolgái lettek ők is a "disznófejű Nagyúr"-nak.

De miért maradhatnak távol a művészetnek az igazi, csendesebb, mélyebb, tartalmasabb vállfaját művelők? Ha innen is kiszorulnak, akkor hová menjen az aki erre vágyik. Az egyszerű emberek nem fogják így soha megkapni az igazi művészet élményét. A drága kiállításokra nyilván nem fizetnek be. Vagy afelé halad a világ, hogy nincs szükség rájuk?. A képzőművészet így csak az elitek, a felső 10 ezer luxusa lesz, kiszorítva mindenki mást, akinek vonzalma van a vizuális kultúra irányában. Szomorú kép ez így.

De egyáltalán, vannak e válaszaik a képzőművészeknek a ma emberének problémáira, vagy csak a lakásdíszítő kisiparos szerepét merik felvállalni, régi korok stílusát így-úgy megtanulva? Úgy tűnik nincsenek. Pedig ez lenne az igazi kaland, feladat.


Szóval, ha szereted a szórakoztató zenét, a könnyed darabokat, a színes vásári forgatagot, akkor menj el Kapolcsra. De ha a művészet igazi arca érdekel, akkor inkább kerüld el.