Kapaszkodók

Nagyon sok olyan téma van, ami nem szerezhető be a fotó segítsége nélkül. Gondoljunk például arra a magyar festőre (Baranyai Levente), akinek az egész festői munkásságát a műholdképek inspirálják. Tudjuk, hogy a művei nem készülhettek volna el a fotók segítsége nélkül, de nem érezzük ezt hátrányuknak.

Nem is igen vagyunk kíváncsiak a fotó eredetire. Nyilván jóval több az amit a festmény számunkra nyújt. Nagyon sok ilyen festői út képzelhető el. Valamibe kapaszkodni kell indulásnál. Régen ezt a szerepet töltötték be a sokszorosítható metszetek, amikhez a festők hozzájuthattak és azok lettek a festményeik kiinduló pontjai. Aztán mindenki a saját tehetségének megfelelően varázsolt belőlük műalkotást. A metszetet és a festményt aztán nem sok értelme van összehasonlítani. Ugyanúgy nincs értelme a fotót a belőle készült művel összevetni. Teljesen más miatt lehet szeretni egy fotót, mint egy festményt. Ami fotóként nagyon jó, abból nem biztos, hogy van értelme festményt csinálni. Aki a fotót a festményei kiinduló pontjának tekinti, az nem készít sohasem maradandó értékű fotókat. Ő nem fotóművész, ha fotót készít, akkor is a megvalósult festményt látja benne és nem a fantasztikus fotót.

És mi van a rajzolással? Nem annak kellene lennie a kiindulási pontnak?

De igen. Csakhogy sokminden van ami rajzolást nagyon is háttérbe szorítja. Csak egy pár okot említek:

Absztrakt festők, mintha nem is lenne szükség az alkotásaikhoz rajztudásra.

A kész műalkotás elfedi a rajzot. A rajz amolyan gondolkodást segítő eszköz, ami el is tűnik a végére a felületről. Ezáltal úgy tűnik, mintha nem is lenne fontos. A gyors siker érdekében sokan el is hanyagolják. Pedig a kész művek mindég árulkodnak a készítőik rajztudásáról. A rajztudás szintje tekinthető a festő művészi inteligenciájának.

A rajzolni tanulás fáradságos tevékenység. Ez nem az a terep, ahol hirtelen valakit nagy művésszé fognak kikiáltani. Ahhoz blöffölni kell, és minél kevesebbet elárulni a rajztudás alacsony szintjéről.

A rajzolásról is a fotó szoktatja le a festőket. Milyen macerás egy zsúfolt nagyvárosban egy kiszemelt motívumot rajzolgatni, méricskélni. Könnyebb előkapni a kis masinát. Klikk és kész. Majd otthon méricskélünk, ott nem zavar bennünket ez sok mihaszna turista. Pedig valami elvész így. Talán nem kerülünk olyan közvetlen kapcsolatba a témánkkal. Ez így csak egy felületes, futó kapcsolat lesz. Annyit is ér.