Tiszta lappal

Tiszta lappal kezdeni általában nagyon nehéz. Akkor szoktunk valaminek így nekivágni, ha túl vagyunk már egy mélyponton, vagy egy olyan csúcson, ami már kezd unalmas lenni, és vágyunk rá, hogy tiszta lappal kezdjük újra az egészet. Nagyon nehéz viszont megszabadulni a berögzött szokásoktól, a kliséinktől, amik nyilván arra felé terelnek bennünket, hogy a következő menet is nagyon hasonló lesz az előzőhöz. Pedig valóban azt akarjuk, hogy más legyen, jobb, érdekesebb, izgalmasabb és szeretnénk elkerülni azokat a buktatókat, amelyek oly sokszor vak vágányra vittek bennünket.

Körülbelül ezek az érzések kavarognak az emberben, amikor új képbe kezd és a nagy fehér vászon előtt áll. Mennyivel könnyebb, egy már megkezdett munkán kicsit javítani, kicsit feldobni, kicsit leegyszerűsíteni. Mert már van valami letéve, megfogalmazva. Az üres vászonhoz még nem sok közöd van, hiába van meg a terved, a vázlatod.