Vincent Van Gogh és a reklámok világa.

Vincent Van Gogh nem is sejtette, mekkora szellemet szabadít fel a palackból a saját festészetével. A színek érzéki felfokozása vonzza a szemet, mint virágillat a rovarokat. Ha egy  múzeumi termen végigsétálunk, ahol csak egyetlen kis Van Gogh kép van, rögtön feltűnik számunkra, és nem feltétlen azért mert esetleg remekmű. Hanem első rápillantásra különleges illata van a színeinek. Ő így látta a világot, vagy benne ez a világ lakozott, amit nagyon őszintén és egyszerűen kifestett magából.  Az utána jövő festő nemzedék is hamar felfedezte ezt a lehetőséget és mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően próbálta alkalmazni Gogh titkát. A titok, viszont nem adja könnyen magát. Kell egy bizonyos belső megszállottság, jó értelemben vett lököttség, hogy egy festő őszintén tudjon ezen a nyelven beszélni. Ilyen volt a mi Csontvárynk is, vagy a svéd Emil Nolde és még sokan mások. Szent őrültek, akiket ma úgy tisztel a művészetszerető világ, mint a katolikusok a saját szentjeiket. Joggal. Nagyon nagy alkotók ők, akiket nem lehetett megrendszabályozni, haladtak a saját útjukon. Mi pedig, egyszerű halandók csak a szánkat tátjuk, mint a csillagász, aki előtt újabb és újabb univerzumok titkai tárulnak fel.

Van Gogh a színeket őrületig fokozó piktúrája viszont nem csak a festőknek szúrt szemet. Lecsapott rá az üzleti világ is. Rögtön felfedezte a benne rejlő lehetőséget, hogy ezzel az eszközzel, ügyes reklámokon keresztül nagy tömegeket lehet vásárlásra csábítani. És elindult a harsány színőrület. Csakhogy a színes, csicsás, harsány  reklámok mögött már nem állnak ott a nagy alkotói szellemek, csupán csak egyszerű iparosok, akik jól-rosszul megtanultak valamit. És a világot elözönlötte a tarka szemét, amitől lassan megundorodnak az emberek.

A festő viszont tanulékony állatfaj. Elirigyli a reklámok sikereit és azt mondja, hát, ha ez így hat a fogyasztói társadalomban, akkor ezeket az eszközöket én is be tudom vetni és ha másokra nem is, azokra biztosan hat, akik ezeket a reklámokat megrendelik. Nekik nyilván pénzük is van, és valószínűleg ez az ízlésük is. És a dolog működik, hatalmas pénzeket pengetnek a reklámokat utánzó festményekért korlátolt pénzemberek. És szép lassan kezdtek a reklámok gagyi megoldásai bekerülni a múzeumok falai közé.

Hozzánk persze jó pár év késéssel kerülnek el ezek az „újdonságok”, és meg lehet nézni, fiatal festő palántáink kiket állítanak maguknak példaképül…