Minden nagy művésznek megvan a maga nagy igazsága. Ez az igazság, meggyőződés nem mástól kapott ajándék, legfeljebb Istentől. És az csakis az övé. Csakis neki adatott meg felfogni azt ésszel. Átlátni a rengeteg zavaró körülményen. Csak ő szűrhette le tanulságképp az élete során. Ő szenvedhette meg. Ő építhette fel erre a saját világát. És ez nagyon is különbözik a többiek, a kortársak megszokott világától. Nagyon más. Mert míg azok a divatot követték, hogy korszerűek, trendik legyenek, addig ő csak a lényegre koncentrált és látta az összes hazugságot, amit a kortársai produkátak. Mert ők nem látták a lényeget, csakis a felszínt és elvesztek a rengeteg útvesztőben, ami adódott a művészek előtt saját világuk felépítésénél. És ők a saját gyengeségüknek megfelelően, maguknak csak követő életpályát választhattak, vagyis elfogadják valaki más, náluk magasabb szinten álló művész világképét vezérfonalként, megtanulják a külső ismertető jeleket és ennek megfelelően alkotnak. Soha sem kételkedve, gondolkodva, csakis szolgai módon követve a már kitaposott utat. Mert meg vannak arról győződve, hogy a választott példakép útja tévedhetetlen.
De egy igazi alkotónak nem feladata követők hadával foglalkozni. Ő meg van róla győződve, hogy neki van igaza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése