Secondhand művészek, secondhand alkotások.

A ma élő művészek zöme a régi korok művészetéből él, az ők szemükkel látja és láttatja a világot.
Nekem már elegem van abból, hogy újra és újra azokat a megoldásokat „secondhand” módon tálalják számomra, amiket a régi korok nagy mesterei maguknak kitapostak. Akkor, a saját korukban azok előre mutatók voltak. Azok az alkotások ma is a felfedezés örömét, izgalmát hordozzák. De a világ megváltozott. A ma élő ember nem tud az előző századok embereinek szemével látni. A művészetek pedig pont azért léteznek, hogy a saját korunkat minél jobban megértsük. Minket, művészetet szerető embereket kellene segíteni az új látásmód elsajátításában.

Ehelyett a művészek zöme a régi korok szemével akarja értelmezni a saját korunkat. Ezt akarja nekünk eladni igazi művészetként. Azt próbálja nekünk bizonygatni, hogy ha ő abban a korban élt volna, akkor ma a legnagyobb művészek között lenne a neve. Csakhogy ez nonszensz. Nem abban a korban élt, át sem tudja valójában élni annak a kornak az érzésvilágát. Csak az akkor készült alkotásokból tud táplálkozni, ezért csak másod kézből való, „secondhand” műveket tud létrehozni, amik csupán a külsőségek alapján kapcsolódnak az eredetiekhez, valójában semmi közük azokhoz. Akkor meg mi értelme van őket sorozatban gyártani? Így nem a világ megértését szolgálják, hanem csupán a lila köd hízlalását emberek milliónak szeme előtt.